Azon a télen nem volt útlevelem.
Vagyis nem léteztem
sem az adóhivatal számára,
sem a rendőrség számára,
sem a helyi szervek számára,
akárcsak egyetlen más szervezet számára sem, kivéve azt az egyet,
melynek szívében még mindig éltem.
Azon a télen azt az egyet kórházba szállították
szívinfarktussal.
Azon a télen a nevemet ezernyi idegen módon ferdítették –
Tatie, Tatjana, Tanja, Tinah...
Csendben behódoltam mindnek,
mint ahogy az ember elfogadja egy ismeretlen magasságát és súlyát
az első találkozáskor.
Azon a télen edzeni kezdtem, hogy el ne vesszen az utolsó
kapcsolatom ezzel az eggyel,
amely szavakat ad a számba...
És mikor megkérdeztem az edzőmet: Hová lesznek a leadott kilók?
könyörgött, kíméljek meg egy ilyen egyszerű fickót a fogas kérdésektől,
s a legjobb humorával élcelődött: Nem örülsz, hogy eltűnhetsz?

_Fordította Kinga Kali